Mi a baj az álmodozással?

Mi a baj az álmodozással?

Sokan mondják rólad, hogy nagy álmodozó vagy? Hogy nem a földön jársz, mert olyan dolgokról fantáziálsz, amelyeknek kicsi az esélyük, hogy megtörténnek? Na és ha így van, mi baj van ezzel? Miért ne ábrándozhatnál arról, milyen lenne elsőként egy csillagra lépni, milyen lenne állandóan csak mosolyogni, milyen lenne egész nap táncolni, milyen lenne eső nélkül a november, vagy milyen jó lenne egy szenzációs könyvet írni? Az álmok igenis fontosak. Segítenek előre lépni. Motiválnak, hogy jobb legyél. Hogy folyamatosan többre törekedj, hogy ne alkudj meg a középszerűvel, csakis a legjobbal. Mert az kell neked. A legjobb mindenből. Ezért pedig küzdeni kell. Ahhoz, hogy egy álomból valóság legyen, először is ki kell tűzni a célt, és azt meg kell próbálni elérni. Persze nem minden álmunk válhat valóra, sokszor a sok munka csalódáshoz vezet. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy mertél álmodni magadnak egy világot, el merted képzelni a papucsodat hupikéknek, a szőlőt pirosnak és az autókat rózsaszínnek. Addig is, amíg álmodoztál megfeledkeztél a mindennapokról, a gondokról, a sok munkáról. Kikapcsolódtál. Utaztál egyet a fantáziád segítségével. Látod, nincs is baj azzal, hogy álmodozó vagy. Igazából mindenki az. Unalmas lenne a világ álmok nélkül. Úgyhogy ne bánd, ha néha megengeded magadnak azt a luxust, hogy nem két lábbal jársz a földön....
Hogyan változtass az életeden?

Hogyan változtass az életeden?

Nem jártam még az Egyesült Államokban és a Karib-tengeren sem, nem aludtam még függőágyban pálmafák között, nem próbáltam még ki az ejtőernyőzést és a hegymászást, nem lettem fizikus, nem aludtam még át három teljes napot egyhuzamban, pedig néha úgy érzem, rám férne, nem jártam még a holdon, nem olvastam még Coelhot, és soha nem vezettem még hajót…. Lehet, hogy néha úgy gondolod, hogy sok minden kimaradt az életedből. Hogy rengeteg olyan dolog van, amit még nem próbáltál ki. Hogy a napok csak szaladnak egymás után anélkül, hogy egy pillanatra is megállíthatnád őket. Mi lenne, ha reggel felkelnél, és eldöntenéd: ma csupa olyan dolgot fogok csinálni, amit eddig még soha? És igazából ez a lényeg, hogy eldöntsd, akarod csinálni. Ha csak ülsz a TV előtt és nézed a kedvenc szappanoperádat minden nap, ugyanabban az időben, attól az álmaid nem fognak valóra válni. Azzal csak annyi fog történni: marad az életedben a monotonitás, a megszokott, a régi. Csak ülsz egyhelyben, bezárod az ajtót és nem engeded be az újat az életedbe. A kedvenc színészeidet lesve, arról álmodozva vajon ez a történet, amely arról szól, hogy a szegény lány igazából nem is szegény, hanem egy gazdag vállalkozó lánya, és a történet végén persze kiderül, az a pasi, aki mást vett feleségül, igazából őt szereti, nos, ez a történet veled mikor fog megtörténni? Őszintén? A Tv előtt ülve, ezen gondolkozva, szinte biztosan: SOHA. A kedvenc bögrédtől ne várd, hogy megváltsa a világot, hogy holnap reggel egyszer csak kék legyen rózsaszín pöttyökkel, azért, hogy ez megtörténjen, fognod kell egy ecsetet és át kell festened. Ahhoz, hogy az életedbe betoppanjon az igazi, reggelente le kell...
Csupa pozitív dolog….

Csupa pozitív dolog….

Tudod mi az, ami igazán szexi? A humorérzék. A kaland íze. Arcpír télen. Csípő, amibe bele lehet markolni. Nyitottság. Magabiztosság. Alázatosság. Jó étvágy. Valaki, aki hallgat az intuíciójára. Egy okos visszavágás. Jelenlét. Gyors észjárás. Egy ártatlannak tűnő hölgy, aki piszkos viccet mesél. Egy nő, aki már felismerte, hogy milyen gyönyörű.  (Courtney E. Martin) Mostanában rákaptam az idézetekre. Nem is tudom, miért. Talán mert erőt adnak. Sugallnak valamit, ami jobbá teszi a napom. Ha elolvasom őket, valami megmagyarázhatatlan nyugalom fog el. Elkezdem értékelni az életet. Nem mintha máskor nem értékelném, csak ilyenkor rájövök: egy perccel ezelőtt, mikor felhúzott a mai ötödik ismeretlen sales-es a telefonban, aki már megint rám akart tukmálni valamit, vagy mikor a szomszéd már megint a kapunk elé állt, szólok neki, és még neki áll feljebb dolgok egytől egyig nem számítanak, mind parányi apróságok azokhoz képest, amelyek igazán lényegesek az életben. Mi az, ami igazán lényeges? Talán, hogy tudj mosolyogni, egy jót nevetni. Akár magadon, vagy egy jó viccen. Tudj örülni egy jó könyvnek, esténként egy ölelésnek a férjedtől, és két óriás „jóreggelt” puszinak hajnalok hajnalán a gyerekeidtől. És igen, hogy izgasson még a kaland íze, a felfedezés varázsa, kihívás legyen az új és az ismeretlen, el tudd szégyellni magad, ha kell, bele tudj pirulni egy bókba, felismerd a lehetőséget, ha úgy hozza az élet. Légy magabiztos és nyitott, egyél jókat, próbálj ki mindent, amit csak lehet. Igen, ezek mind lényegesek. Ezek teszik az embert szexivé, vonzóvá, igazán emberivé. Így válik az életünk teljessé. És csajok, igen! Ha felismerjük, hogy mind egytől egyig gyönyörűek, ellenállhatatlanok, egyediek és megismételhetetlenek vagyunk, – na jó, csak úgy, mint a pasik...
A siker számomra nem a cél, hanem az út hozzátok….

A siker számomra nem a cél, hanem az út hozzátok….

„Nem tudom, hogy mi a siker titka, de azt igen, hogy a bukás titka az, ha mindenkinek a kedvében akarunk járni.” (Bill Cosby) Hogy miért pont ezzel az idézettel kezdtem az első blogbejegyzésemet? Jó kérdés. Csak, mert megtetszett benne valami? Talán. Gondolatokat ébresztett, pedig csak egy mondatról van szó. De mégis van benne valami, ami megihletett. Nem a külseje, vagy az ember, akitől származik, egyszerűen csak a mondanivalója. A XXI. századi ember egyik betegsége a sikerre való éhség túlfokozott megléte. Egyfolytában sikeresek akarunk lenni, sikeresek otthon, bizonyos szerepekben: jól szerepelni, mint anya, mint feleség, mint férj, az elvárásokat teljesíteni a munkahelyen, az iskolában megfelelni gyerekként, jó barátnak lenni, és még sorolhatnám. De nem megy minden egyszerre. Nem lehetünk mindenben jók. Az meg végképp nem lehetséges, hogy mindenki kedvében járjunk. Ha folyton azon munkálkodunk, hogy mindenki szeressen minket, mindenkinek jót tegyünk, mindenki elégedett legyen és így tovább, akkor az egész életünk elröppen úgy, hogy sok más emberért ugyan rengeteget tettünk, néhányuknak még örömet is szereztünk, de aztán rádöbbenünk, hogy a legfontosabb, akiért nem tettünk semmit, az önmagunk. Ez az igazi bukás, mikor rájössz arra, hogy saját magadat gátoltad meg a sikerben. Nem jó elkövetni ezt a hibát. Sokan nem is teszik. Talán éppen ezért boldogok, vagy mondjuk úgy: sikeresek. Bill Cosby idézetének igazi mondanivalója számomra az, hogy bele kell törődnünk: nem szerethet mindenki minket, nem lehet, hogy mindenkinek egyszerre tegyünk a kedvére, mint ahogyan az sem lehetséges, hogy egy regény vagy egy mese mindenkinek tetsszen. Sokat töprengtem azon, mennyire fogom kudarcként megélni, ha kapok majd olyan visszajelzéseket, hogy nem tetszett valakinek valamelyik könyvem. Talán ez az, amitől a legjobban félek. ...