Kirándulótipp: Visegrád gyerekekkel

Kirándulótipp: Visegrád gyerekekkel

Múlt vasárnap késő nyári idő volt, hétágra sütött a nap, harminc fokot lehetett mérni, de mi valahogy mégsem éreztük azt, hogy strandidő lenne, így inkább egy családi kirándulás mellett döntöttünk, mintsem hogy a Balatonra mentünk volna. A tervünk az volt, hogy elautózunk Visegrádra és egész nap bobozunk, aztán megnézzük a várat. És nagyon jól tettük, hogy oda mentünk, mert szuper klassz dolgokat lehetett ott csinálni. Elképedve láttuk, hogy a négy és fél éves kisfiúnk – aki egyébként száz méternél többet önállóan, saját lábon menve soha sehol nem tesz meg; nyilván mert apa nyakában utazni sokkal könnyebb – úgy vágtatott előre, mint akit puskából lőttek ki. Imádta a vár minden szegletét! Legalább ezernyolcszázszor hallottuk az „Ez mi?”, „És ez mi?” kérdéseket, mert minden érdekelte a legelső sziklától a legutolsó páncélzatig.   A kilátás A visegrádi vár Budapesttől mintegy negyven perces autóútra fekszik, kilométerekben számolva talán 40-50 km lehet. A bob pálya mellett 1000 Ft-os napidíj ellenében lehet parkolni. Megérkezve nem volt más dolguk, mint kiállni a sort, hogy jegyet tudjunk venni a bobozáshoz. Ez kb. fél órás várakozási időt jelentett, még szerencse, hogy épp a jegypénztár mellett üzemel egy fagyizó, így gyorsan elment az idő, hiszen meg kellett birkózni egy jó nagy adag csavaros fagyival. 😀 Következett a bobozás, háromszor kellett csúsznuk, mert egy csúszás nem csúszás, anya! Nézzétek csak, ennyire jó volt! 😀   Itt már nagyon izgultunk, hogy mi lesz!   Hamar utolértük apáékat is…   Indulás! Aztán következett az erdei kirándulás. Negyed óra az erdei ösvényen és meg is érkeztünk a várhoz. Közben nem győztünk ámuldozni, hogy mióta is ilyen szép innen az erdőből a kilátás??? El...
7+1 dolog, amit szeretném, ha tudna a gyermekem, amikor elkezdi az iskolát

7+1 dolog, amit szeretném, ha tudna a gyermekem, amikor elkezdi az iskolát

Nem most kezdte a gyerkőcöm az iskolát, hanem tavaly, de úgy érzem, sok anyukának segíthet, ha elmesélem, mit suttogtam titkon magamnak, akkor, amikor a lányommal tavaly szeptember elsején elindultunk életében először az iskolába. Tudom, hogy rettenetesen izgulsz és félsz, de örülj annak, hogy iskolás lettél, viseld büszkén a hátadon az iskolatáskát, mert ez azt jelenti, hogy valami új, valami nagyon jó dolog kezdődik! – ehhez hasonló gondolatok százával volt tele akkor a fejem, és bár nem mondtam neki, de én magam is rettenetesen izgultam és féltem. Kíváncsi voltam, hogy veszi majd az akadályokat, kik lesznek a barátai, mennyire szereti meg majd a tanulást, milyen lesz a tanító néni. Talán az alábbi 8 pontot, ha akkor elmondtam volna neki, jobban megértette volna, hogy mi is történik, de őszintén szólva nem mertem beszélni, féltem, hogy megijesztem, inkább hagytam, hogy mindent saját maga tapasztaljon meg. Idén viszont már felszabadultan tudtunk ezekről a kérdésekről beszélgetni. Az a fránya korán kelés Igen, mostantól még korábban kell kelni, mint eddig és bizony ezt nehéz lesz megszokni, de cserébe kárpótol az iskola rengeteg új baráttal és élménnyel, sok-sok újdonsággal és egy életre szóló tudással. Eddig, amíg oviba jártunk is korán keltünk, hiszen apának és nekem dolgozni kellett menni, téged pedig várt az ovi. Attól, hogy most iskolás lettél és reggel nyolckor már ceruza lesz a kezedben, csak még okosabb leszel. Lesz, amikor nem tudsz valamit Ne csüggedj, ha valamit nem tudsz. Ilyen bizony sokszor elő fog fordulni. Azért járunk iskolába, hogy tanuljunk, ügyesedjünk, okosodjunk. Ha valamit ma nem tudunk, azt miután a tanító néni megtanítja, holnap már biztosan fogjuk tudni. Ne felejtsd el nap közben inni...