Másfél nap Velencében

Másfél nap Velencében

Tavaly nyáron a gyerekekkel Toszkánát jártuk körbe egy nyolc napos autós túra keretében, erről a nyaralásról az Instagramon már láthattatok képeket, most viszont gondoltam itt, a blogomon is megosztom veletek az élményeket. Rögtön az utunk legutolsó állomásával kezdeném, a mindig ámulatba ejtő Velencével. Olaszország amúgy is a szívem csücske, hihetetlen mennyiségű csodaszép helyet rejt. Velence egyike a kedvenceimnek. Életemben először Velencében egyetemista koromban jártam és persze mondanom sem kell, hogy ott helyben, azonnal rabul ejtett. Akkor a Velencei karneválon vettem részt a barátaimmal, óriási élmény volt. Alig vártam, hogy viszont lássam és a gyerekeimnek is megmutathassam ezt a helyet. Napokkal, sőt hetekkel az utazás előtt a párommal történeteket kezdtünk el mesélni nekik arról, hogy milyen is lesz ez a vízre épült város, ahol az emberek többnyire gyalog, hajókkal, csónakokkal, gondolákkal közlekedhetnek. Milyen érdekes lehet reggel felkelve, a házadból, lakásodból kilépve csónakkal indulni iskolába, óvodába és a munkahelyedre. Alig akarták elhinni, hogy létezik ilyen város. Márpedig létezik, sőt már a VII. században is létezett. Autóval érkeztünk a délutáni órákban Velencébe a S11-es úton (ez az egyetlen út Velencébe). Ez az út a Tronchettóhoz vitt, ahol a buszmegállók és az autóparkolók vannak. Kinéztünk magunknak már otthon az interneten egy több emelet magas parkolóházat. Azt tudtuk, hogy piszok nehéz parkolóhelyet találni a környéken, de azért azt nem gondoltuk, hogy ennyire. Rettenetesen nagy sor volt, körülbelül egy órába telt parkolóhelyet találnunk. Nemcsak a parkolóba való bejutás volt problémás, hanem a több szint körbejárása is, míg végül lett egy helyünk. Összeszedtük magunkat, a gyerekeket, és a csomagokat, és elindultunk a vizibusz megállóhoz. A parkolópontoktól Velencébe ugyanis vaporettok, azaz vizibuszok szállítják a túristákat a városba....